2026. május 03. 15:00 | Zachar Péter Krisztián
Berlin végre kimondta azt, amitől az orosz-ukrán háború kirobbanása óta szinte mindenki tartott: a „békeidő illúziója” szertefoszlott. A napokban megjelentett új német katonai stratégia nem egy asztalfióknak készült újabb közigazgatási akta, hanem a jelenlegi berlini koalíció kíméletlen és végleges szakítása az elmúlt évtizedek kényelmes pacifizmusával. Európa gazdasági óriása ráébredt, hogy a nemzetközi rend alapjai nemcsak meginogtak, de a háború, mint legitim politikai eszköz – akár akarjuk, akár nem – visszatért a kontinensre. Ebben a környezetben a Bundeswehr célja, hogy 2039-re Európa „legerősebb konvencionális hadseregévé” váljon. Boris Pistorius védelmi miniszter irányítása alatt a hangsúly a passzív szövetségi részvételről a proaktív nemzeti képességfejlesztésre és a NATO-n belüli vezető szerepvállalásra helyeződött át. A legmegdöbbentőbb felismerés azonban nem is a fegyverkezés ténye, hanem a jogi gátak áttörése: Berlin gyakorlatilag félretolta az újraegyesítési (úgynevezett 2+4) szerződés korábbi (önként vállalt) korlátozásait, hogy létrehozhassa Európa legerősebb hagyományos haderejét. A kérdés már nem az, hogy Németország akar-e katonai hatalom lenni, hanem az, hogy egy pacifista társadalmi DNS-sel rendelkező ország, egy mindeddig civil hatalmat képviselő államstruktúra képes-e egyik napról a másikra a NATO logisztikai és parancsnoki hajtóerejévé válni.
